A B1 blog kult rovata



Elég jelentéktelen Kundera új könyve

2015. május 28. - PilarT

Milan Kundera legújabb magyarul megjelent kisregénye több szempontból is jelentéktelen. Egyrészt szó szerint, ugyanis a címe is ez: A jelentéktelenség ünnepe.

Ugyanakkor sajnos a hossza és a tartalma is elég jelentéktelenre sikerült.

img_1285.JPG

A friss, magyarul 2015-ben megjelent kisregényt úgy aposztrofálták, mint “Kundera életművének összefoglalása és megkoronázása.” Ehhez mérten nagy izgalommal, és talán túl nagy elvárásokkal ültem le olvasni, mivel nagyon szeretem az író korábbi könyveit. Ez alkalommal azonban csalódnom kellett.

Elöljáróban azért megnyugtatok minden rajongót. Természetesen A jelentéktelenség ünnepében is megtaláljátok Kundera tipikus stílusjegyeit: vannak benne apró megfigyelésekből levezetett nagyívű értelmiségi eszmefuttatások, csetlő-botló szereplők, nők, szimbólumok, allegóriák, valamint ismét nagy hangsúlyt kap egy elképzelt történelmi szál és a jelenkor viszonya.

  • Milan Kundera 1993-tól már csak francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista. Olyan híres regények fűződnek a nevéhez, mint A lét elviselhetetlen könnyűsége vagy a Tréfa.

Ez alkalommal a nők köldökétől jutunk el odáig, hogy mi is a jelentéktelenség, illetve ez jó-e vagy sem. Ebbe a filozofálgatásba keveredik bele egy anekdota Sztálinról és az egyik vizelettartással küszködő emberéről. Az elmélkedés mellett több szálon futó, de alig kibontakozó sztorija is van a regénynek. Ez körülbelül annyi, hogy a szintén kidolgozatlan

szereplők többsége részt vesz egy koktélpartin, majd elmegy onnan.

Igaz, ami igaz, Kundera ebben a regényében igyekszik feltárni előttünk, hogyan működnek a gondolatai. Az olvasóhoz intézett kiszólásai is ezt erősítik. Sajnos azonban mégsem áll össze a könyv olyan erős egésszé, amit korábban megszokhattunk tőle.

Ráadásul rövidsége sem vált a könyv előnyére. Nem tudtam eldönteni, hogy a nagyjából eseménytelen történet túlhúzott-e, vagy pont ellenkezőleg, hosszabban kellett volna megírni.

Kundera franciásan könnyed műnek szánta kisregényét, mégis inkább olyan utóérzést hagy az emberben, mintha összecsapta volna.

Született egy százoldalas semmi, ami semmiről nem szól.

De azért a biztonság kedvéért belepakolta szokásos filozofálgatásait, belerakta Sztálint is meg egy kis bepisálást, mert ez így együtt biztos bombasiker. Persze adott hozzá még négy anyakomplexusos és/vagy nőcsábász szereplőt is, akik erről a Sztálin-bepisálás dologról elmélkedhetnek.

A jelentéktelenség ünnepe nem ér Kundera korai klasszikusainak nyomába.

A bejegyzés trackback címe:

https://szubkult.blog.hu/api/trackback/id/tr447489256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.