A B1 blog kult rovata



Mindenszentek a világban

Más kultúrákban így emlékeznek

2015. november 01. - Ninon

Előző cikkünkben a halloween eredetét kutattuk, ezzel szorosan összefüggő ünnep a mindenszentek, amelyet november 1-jén tart a keresztény világ. Az üdvözült lelkek napja ez, amikor megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, és gyertyát gyújtunk emlékükre. 741-ben jelent meg először ünnepként, III. Gergely pápa idején, és egy évszázaddal később, 844-ben vált hivatalos ünnepnappá IV. Gergely pápa jóvoltából.

Ne keverjük azonban a halottak napjával, amely november 2-ára datálódik. Ezen a napon a purgatóriumban lévő lelkekért imádkozhatnak a hívek.

E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben.

- Beda Venerabilis, angol szerzetes

A halottakról való gondoskodás ősidőktől fogva meglévő jelenség, így érthető, hogy valamilyen formában a világban mindenhol megjelenik.

Magyarországon is, mint sok más európai országban, ezen a napon a megemlékezni kívánók kilátogatnak a temetőbe, hogy rendbe tegyék szeretteik sírját, virágot (leginkább krizantémot, ami ilyenkor virágzik), koszorúkat helyeznek el rajta, és mécseseket, gyertyákat gyújtanak körülötte. A gyertya ugyanis az örök világosságot jelképezi. A hiedelem szerint azért is kell a síroknál gyertyának égnie, hogy a bolyongó lelkek melegedhessenek a lángjánál, és visszataláljanak a sírjukba, ne kóboroljanak az élők között. Régebben még harangoztak is a halottakért.

Hazánkban többféle hagyomány létezett vidéken is: Szegeden és környékén kóduskalácsot sütöttek, amelyet a temető bejáratánál a szegényeknek adtak, hogy ők is megemlékezhessenek halottaikról, Csallóközben szintén kalácsot sütöttek a szegényeknek. Jászdózsán úgy vélték, hogy amíg a család a temetőben van, és gyertyát gyújt, addig az elhunyt lélek szétnéz otthon, hogy minden rendben van-e, ezért égve hagyták a lámpákat a házakban. Nagymagyaron ilyenkor volt a legényvásár. (Ezen a linken érdemes megnézni a Disznótor címszót, amelyből kiderül, hogy a maskarás házalásnak nálunk is van hagyománya.)

Az angolszász szokásokra nem is térnék ki különösebben, azok széles körben ismertek. (Azt még érdekes lehet tudni, hogy az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham "For All The Saints" - "Minden szenteknek" című himnusza.)

Tirolban ezen a napon süteményt hagynak az asztalon a halottaknak, és melegen tartják nekik a szobát. Emellett a vidéki fiatalok fehér ingbe bújva és álarcban járnak házról-házra, verseket vagy dalokat adnak elő, amiért cserébe Krapfent, azaz olajban sült fánkot kapnak. Innen a szokás elnevezése: Krapfenschnappen.

krapfenschnappen.jpeg

kép: brg-lienz.tsn.at

Mexikóban talán számunkra furcsa módját választják a halottakra való megemlékezésnek: egy hatalmas bulit csapnak, ami október 31-től november 2-ig tart, ezt Los Dias de Muertosnak hívják. Ez a fajta ünneplés indián és azték hagyományokon alapszik. Ezekben a napokban étellel, itallal, füstölőkkel és mindenféle ajándékokkal várják vissza a családok elhunytaikat, jelmezekbe bújnak, maszkokat húznak, és papírmasé figurák tömkelegét készítik. Így parádéznak mindenfelé, hogy otthonosabbá tegyék a temetők környékét. Igazából a halottak ünnepe itt inkább az élet ünnepe lesz.

Az első napon a gyermeklelkekről emlékeznek meg: a sírokra itt is virágokat helyeznek, este pedig oltárt készítenek a lelkek fogadására, amelyre gyertyákat és ajándékokat pakolnak, emellett vizet és ételt mindenképpen, esetleg játékokat és édességet is. A másik két nap a felnőtt halottakra való emlékezés jegyében telik, a mi szokásainkhoz hasonlóan kilátogatnak a temetőbe, a sírokhoz virágokat visznek, sőt tequilát is, hogy a halott tudjon inni, ha megszomjazna, és a gyertyafénynél akár még ott is éjszakáznak. Az oltárokon már megjelenik az alkohol is. Megsütik a "pan de muerto"-t, a halotti kenyeret (ánizzsal fűszerezett édes cipó). Az emberek zenélve-énekelve, jókedvűen meglátogatják egymást, esznek-isznak, beszélgetnek, történeteket mesélnek halottaikról; a hangulat szinte karneválivá alakul. A gyerekek itt sem maradhatnak ki az ünneplésből: cukorból, papírból készült ajándékokat kapnak, "calaverákat", amelyeken halállal kapcsolatos ábrázolások találhatók, főként koponyák és csontvázak, amelyeket színes, virágos díszítésben pompáznak.

Az ünnep legfőbb szimbóluma a nevető-táncoló csontváz, aki a halállal szembeni kihívást jelképezi.

képek: granturizmo.blog.hu

Ez a szokás azért alakult így, mert a mexikóiak szerint a halál az élet szerves része, amelyről nem szabad borúsan, szomorúan gondolkodni. Kövezzetek meg, de én is így gondolom (főleg mióta egy nagyon komoly betegségem volt, de konkrétan megszöktem a kaszás elől): nem igazán értem, miért kell a temetéseken és halottak napján is mindennek komornak és fenemód kenetteljesnek lenni. Igen, elvesztettünk valakit, akit szerettünk, ez borzasztó. De én jobban szeretek úgy tekinteni a halálra, mint egy teljesen természetes dologra; HISZEN AZ IS. Ez soha nem lesz másként: megszületünk, élünk, meghalunk. Nem tudunk ellene semmit tenni. De ha már így van, miért nem lehet ezt is pozitívabban felfogni? Én úgy vagyok vele, hogy engem ne sirassanak majd, ha elérkezik az a pont (persze kivédhetetlen, belátom). Inkább örüljenek, hogy ismertek. Ahogyan a mexikóiak, én is úgy vélem: "élet és halál nem feloldhatatlan ellentét".

Ha egy kicsit közelebb szeretnétek kerülni a mexikói életérzéshez, ami a mindenszenteket körülveszi, javaslom Az élet könyve című animációs mesét. (előzetes)

Guatemalában is hasonlóan derűs szokások honosak: november 1-jén élénk színekbe öltözött emberekkel telik meg a temető, színes díszekkel dekorálják a sírokat, majd közösen elkészítik az ég és föld között kaput nyitó hatalmas szélsárkányszerűséget. Miután elkészültek, a temetőben együtt elfogyasztják a fiambrét, ami egy tojásból, kolbászból, felvágottakból, kukoricából, kelbimbóból és más zöldségekből készült egytálétel. Fiambrét az évnek csak ezen a napján esznek, és az udvariasság megkívánja, hogy az arra járó idegeneket is megkínálják vele.

Kínában és Hong Kongban pénzt, vagy manapság már inkább játékpénzt égetnek az emberek, mert úgy tartják, hogy a túlvilágon is szükség van pénzre, és elhunyt szeretteik kétféle módon juthatnak hozzá; vagy a temetésen küldik el velük, vagy évente egyszer az Éhes Szellemek Ünnepén égetéssel tudják átadni nekik.

Japánban az Obon Fesztivál (Kínában Szellemünnepnek hívják az ebben az időben tartott eseményt) keretein belül emlékeznek szeretteikre az ott élők. Ez az ünnep sem kifejezetten a szomorkodásról szól, sokkal inkább a lámpásokról, gyertyákról és táncról. Ez az ünnep azon  buddhista nézeten alapszik, hogy a hetedik hónap 15. napján a menny és a pokol közti kapuk megnyílnak, így az ottani lelkek bepillanthatnak az élők világába. Ilyenkor mindenféle fényeket gyújtanak a házakban, hogy a lelkek könnyebben hazataláljanak egykori otthonaikba (a nemrég eltávozottaknak akár zenebonát is csapnak a még könnyebb tájékozódás érdekében). Füstölőkkel, teával és rizzsel rakjá körbe otthoni szentélyeiket. Ebben az időszakban a japánok is kilátogatnak a temetőbe, hogy rendbe tegyék a sírokat. Az ünnep lezárásaként, Daimondzsi okuribi napján, egy máglyarakás keretében, folyóra helyezett lámpásokkal kísérik vissza a halottakat a túlvilágra. A két ünnep augusztus 13. és 16. között tart. 

képek: kusuyama.jp

Ha érdekesnek találtátok a cikket, olvassátok el hozzá a halloween eredetéről szóló írásunkat is!

A bejegyzés trackback címe:

https://szubkult.blog.hu/api/trackback/id/tr538039688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chouwen · http://doufukuai.blogspot.com 2015.11.08. 09:59:59

Japánban az obon bár a Gergely-naptár szerinti augusztus 13-16 között rendezik és 16-án ér végét (doufukuai.blogspot.jp/2015/08/toro-nagashi.html), Kínában a holdnaptár alapján minden évben eltérő napokra esik.