Az ég és a víz kékjét nem lehetett vászonra vinni. Őseinknek keatívabb módszerekhez kellett folyamodniuk: a kék pigment miatt égettek, bányásztak, ültettek, de volt olyan színárnyalat is, amit véletlenül fedeztek fel.
Sok ember kedvenc színe a kék, ami evolúciós fejlődésünkre is visszavezethető: a vadászatra alkalmas derűs égbolt és a tiszta víz színe is kék. Sajnos azonban sem a víz, sem az ég nem igazi kék, legalábbis nem olyan értelemben, mint ahogy a fű zöld, vagy a föld barna. Ez pedig mindig is nagy problémát jelentett a művészettörténetben. Mivel nem lehetett az ég kékjéből port készíteni, majd azt ecsettel vászonra vinni, elődeinknek kreatívabb megoldásokhoz kellett fordulniuk, ha meg akarták jeleníteni a kék színt.
Egyiptomi kék
Az egyiptomi kék a legelső mesterséges színezőanyag, amit az egyiptomiak találtak fel az Óbirodalom idején, i.e. 2200 körül. A színárnyalatot úgy hozták létre, hogy rezet vegyítettek azurittal vagy malachittal, és ezt kombinálták mészkővel, illetve homokkal, majd az oldatot 1470 és 1650 fok közé fűtötték. A végeredmény egy nem átlátszó kék üveg volt, amelyet összezúztak, és tojásfehérjével, vagy enyvvel keverve tartós festéket vagy kerámiamázat készítettek belőle. A folyamatot könnyű volt elrontani, és az eredmény gyakran lett valami üveges, zöld zűrzavar. Az egyiptomi kék azonban igen divatossá vált az ókori rómaiak körében, így Pompeiiben is. A szín szépsége az újkori vegyészeket is lenyűgözte, akik kikutatták eredetét, és utánzatát újra divatba hozták.
Ultramarin kék
Az olykor igazi kéknek is nevezett ultramarin a lazurit (lapis lazuli) nevű féldrágakőből készült, mit évezredek óta csupán egyetlen hegységben bányásztak Afganisztánban. Egyiptomi kereskedők már 6000 évvel ezelőtt importálták az ékszerekhez felhasznált követ, pigmentként való használata azonban csak a középkorban, a reneszánsz idején kezdett elterjedni. Akkor azonban a középkori Európa legkeresettebb színe lett, a lazurit ára pedig évszázadokon át versengett az arany árával. A borsos ára miatt a szín csak a legfontosabb alak (azaz a Szűz Mária) és a legjobban fizető ügyfél (azaz az egyház) számára volt fenntartva.
A legenda szerint Michelangelo azért hagyta befejezetlenül a festményét Krisztus sírból való kiemeléséről, mert nem volt pénze megvásárolni az ultramarin kéket. Raffaello is csak épphogy fedőfestékként használt ezt a pigmentet, Szűz Mária kék köntöséhez. Johannes Vermeer barokk mester pedig adósságba verte családját, hogy megvehesse az áhított színt.
Indigó
Az indigó eredetileg egy Indiából származó növényi cserje, amelyből már az ókorban is kék festéket állítottak elő. A 17-18. században olyan keresett importcikk volt, hogy hozzájárult az európai és amerikai kontinens között kirobbanó kereskedelmi háborúhoz is. Jellemzően az indigót nem festményekhez, hanem szövetek, ruhák, fonalak és fényűző falikárpitok színezésére használták. A költséges lazurittal szemben az indigó cserje a világ szinte minden pontján megterem.
A Magyarországon a 18. században meghonosodó kékfestő technika szintén az indigón alapul. Az indigót szárazon, kockába préselve szállították, a műhelyben megőrölték és áztatták, így készült a csáva. Minél tovább hagyták a csávában a textilt, annál sötétebb árnyalatot kaptak. (Innen ered a “benn hagy a csávában“ szólás.)
Poroszkék
Nemzetközi Klein Kék
YlnMn
A poroszkék nem az egyetlen kék pigment, amit véletlenül fedeznek fel. 2009-ben Mas Subramanian vegyész és az Oregon Állami Egyetemen tanuló diákjai olyan új anyagokat kutattak, amelyek az elektronikai gyártáshoz használhatók. Az egyik hallgató vette észre, hogy az egyik minta melegítés hatására fényes kék színű lett. Az ittrium, indium és mangán kémiai összetétele után YINMn kéknek nevezték el a színt. Júniusban pedig már kereskedelmi forgalomba is hozták az új pigmentet.
Hozzászólások