A B1 blog kult rovata



Miért olyan az Y-generáció, amilyen?

2018. június 09. - drselleibeatrix

Ha van téma, ami még annál is izgalmasabb, hogy milyen az Y-generáció, akkor az az, hogy miért olyan, amilyen. Ezúttal ennek próbálom meg felfedni a háttért. Minden ember más természetesen, de van azért 4 olyan tényező, aminek az egyéni különbségek figyelembevételével is szerepe van a generáció jellemzőinek a kialakulásában.y3.jpg

Az Y-generációs fiatalok egy időhurokban élnek, olyan életvitelt folytatnak, ami az X- és a korábbi generációkban nem volt jellemző, és úgy tűnik, hogy a Z- és alfa-generációkban sem lesz. Ilyen például a késői családalapítás: azaz van egyfajta a lassuló trend közöttük, miközben az idő, vagy legalábbis annak az érzékelése felgyorsult. Vagy mindig fiatalnak akarjuk érezni magunkat, még akkor is, ha már vannak 35 évesek is a generációban. Honnan ez a furcsa kettősség?

1. Azonnaliság élmény avagy mi áll a türelmetlenség mögött? Ki az ma már ebben a generációban, aki kivárja a tévében a következő részt egy sorozatból? Inkább letöltik egyben a teljes szériát, és megnézik. Nem kell várakozni, nincs meg ennek a fajta minimális akadályoztatásnak az érzése, az izgalma és ezért nehezebb kezelniük bármilyen frusztrációt. A türelmetlenséghez és ehhez az élményhez hozzájárul a Netflixen kívül a netes vásárlás, hogy pár kattintással összehasonlítható minden, és akármikor vásárolhatunk, aztán majd nemsokára haza is hozzák.

2. Technológiahasználat avagy miért az elmagányosodás? Ez a generáció az első, aki belenőtt a technológia használatba, érti és szereti azt. Már-már túlságosan is.Természetes számukra a tudomány és a technológia folyamatos fejlődése, és proaktívan állnak ezekhez a változásokhoz. Nem véletlen, hogy sokan az internetet a Maslow-piramis aljára helyezik. Ezeknek a fiataloknak természetes a multitasking, hiszen mindig egyszerre több dolgot csinálnak, és nem szép dolog, de könnyedén nyomkodják a telefonjukat, miközben személyesen beszélgetnek egy barátjukkal, s mindkettőre figyelnek. De a multitaskingnak ára van: romlanak a valós, offline társas kapcsolatok, másrészt pedig újabb vizsgálatok arra jutottak, hogy az idegrendszerben is okozhat negatív változásokat a folyamatos "on" (értsd: bekapcsolva) és online üzemmód.

3. A társas-társadalmi környezet is számít. Az alapvető bizalmukat a társadalmi-politikai események, a válság hatásai mélyen megrendítették. Nem csoda hát, ha csak magukban hisznek és minden maguk akarnak elvégezni, mindent maguknak akarnak megszerezni. Ezért lángolhatott fel annyira a start-up kultúra a körükben. Már-már mitikus, hogy csak 1(!) jó ötlet kell, és özönleni fog a pénz.  

A fogyasztói társadalom diktálta erős versenykényszer folyamatos éberségre sarkallja ezt a generációt. Teljesíteni kell, sokat és nagyon jól. Hibázni pedig tilos. Ez nem segítette, hogy az önbizalmuk igazán megerősödjön, és képesek legyenek fejlődni a hibáikból tanulva. 

A globalizáció, a határok eltűnése és a multikulturalitás szintén meghatározza ezeket a fiatalokat. Már nem annyira ragaszkodnak tárgyakhoz, helyekhez, javakhoz, inkább az élményt keresik és a funkciót. Nem vesznek például autót vagy lakást, hanem inkább bérelnek. Így továbbállni is könnyebb, ha jön egy jobb lehetőség.

4. A jellemzően X- és késői babyboom-generációs szülők, azaz a családi nevelés szerepe sem elhanyagolható. Általános trend és szülői attitűd volt a '80-as és '90-es években a gyerekek maximális ellátása, kiszolgálása. Vagy még a maximálisnál is több, mert a szülők minden figyelmet és minden tárgyat is meg akartak adni a gyerekeiknek, amikben ők annak idején hiányt szenvedtek. Kicsit túltolták. Túl sokat mondták a gyerekeknek, hogy különlegesek. Túl sokat mondták nekik, hogy bármi lehet belőlük. Ez persze önmagában nem lenne baj, csak azt elfelejtették hozzátenni, hogy ehhez keményen kell dolgozni. Bármi lehet belőlük, amiért megdolgoznak - különben nem jön a siker. És mindenki csalódott, mert nem éri el azt a magas célt. Lehetnének boldogok ezek a fiatalok, de sokan mégsem azok, mert nyomasztják őket a (gyakran kimondatlan, gyakran belső) elvárások.

Hogyan tovább? A megértés, a válasz a miértekre sokszor már önmagában is segítség lehet. A múltat, a családi hatásokat és a környezetet nem tudjuk megváltoztatni, de megismerve ezek hatásait már könnyebb túllépni akár egyéni nehézségeken, akár generációs konfliktusokon.

Szerző, vendégblogger:

dr. Séllei Beatrix (pszichológus, egyetemi adjunktus)

(kép: Pinterest)

A bejegyzés trackback címe:

https://szubkult.blog.hu/api/trackback/id/tr814033218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Estevez atya 2018.06.10. 15:04:24

4-es pont különösen fontos, pont most alkalmazzuk ezt az utódunkon...

pina noir 2018.06.10. 15:39:27

A bármiben való elmélyülés képtelensége. Legyen az egy kapcsolat, egy regény, vagy bármi. Csipegetnek, klikkelgetnek. Ebből áll az életük..

csakférfi 2018.06.10. 15:49:06

"A Montessori-szemléleten alapuló jó tanácsok mellett egy csomó szuper ötlet is van a könyvben, például hogyan rendezzünk szülinapi zsúrt a gyereknek, vagy hogyan kezdjük el az ismerkedést a betűkkel, vagy hogyan fedezheti fel a világot.

Mindent egybevetve itt van ez a száz éves, kipróbált módszer, ami a gyerek tiszteletén, és feltétel nélküli szeretetén alapul, és sem nem tekintélyelvű, sem nem elkényeztető. Segítségével úgy lehet önálló és kompetens embert nevelni, hogy az ne csak a gyereknek, hanem mindenkinek a javára váljon.

A könyvben leírt dolgok közül sok mindent persze magától is érez az ember. Nem kell ahhoz különösebben képzett Montessori-pedagógusnak lenni, hogy megöleljük a gyereket, ha sír, hagyjuk megteríteni, ha segíteni szeretne, és elvárjuk, hogy elpakolja maga után a játékait. Ugyanakkor érdekes és hasznos mindezt rendszerbe foglalva látni – még akkor is, ha egyébként soha nem akartunk könyvből gyereket nevelni. "

divany.hu/szuloseg/2017/11/24/montessori_neveles_konyv_gyerek_szuloseg/

VS:

"További három út alatt Jean összesen két és fél évet töltött a jekánákkal. Eleinte nehezen tudta elhinni, hogy ők is egy fajba tartoznak vele, annyira eltért a viselkedésük attól, amit ő az emberi természetnek gondolt. Néha azon merengett, hogy mikor bukkannak fel a hollywoodi forgatócsoportok a fák mögül, akik egy megrendezett filmet készítenek a harmóniában élő „nemes vademberekről”. A jekánáknak már a csecsemői és kisgyermekei is máshogy „működtek”, mint amit ő normálisnak gondolt. Hol vannak itt az ordító kisbabák, a dackorszak, a gyermekkori agresszió, a tinédzser lázadás?

Fokozatosan értette meg a dolgokat, amelyek ezeket a hatalmas különbségeket megmagyarázták. Most végigvesszük az emberi élet szakaszait, és megvizsgáljuk azokat a szemléleteket és módszereket, amelyek a természeti népeknél az antropológiai kutatások szerint szinte mindenütt működtek, de a mi életmódunkból többnyire kivesztek."
..
..
" babák így az anyjuknak is sokkal kisebb stresszt jelentettek, mint „modern kori” társaik. Jean a jekanáknak szégyellte bevallani, hogy ahonnan ő jött, a nők gyakran csak azután mernek elkezdeni gyermeket nevelni, miután erről távoli férfiak könyveit elolvasták. Sok anya fájdalmat érez, ahogy a „szakértők” tanácsait megfogadva, az elválasztásra szoktatva, becsukja gyermeke szobájának ajtaját, és a baba keserves ordításba kezd. Nyugtatgatja magát az elméletekkel, hogy ennek így kell mennie,"
..
..
"Egy kisgyermek, akinek még kevés saját élettapasztalata van, egy olyan felnőtt társaságában érzi jól magát, aki határozottan tudja, hogy mi a jó neki is, így ezt a határozottság- és biztonságérzetet könnyen átveheti. Azonban, amikor egy szülő a két-három éves gyermeke kedvében próbálva járni, akárcsak olyan egyszerű kérdést tesz fel, hogy „Mit szeretnél enni?”, egyfajta rövidzárlat keletkezik. A gyermek kérdően néz a szülőre, hogy megtudja, mi a jó neki, de a határozottság helyett szintén csak kérdő tekintetet lát. A bizonyosságérzet hiányában elkezd mindenre „nem”-mel válaszolni, és ahogy nő a bizonytalanság a szülőben is, egyre hangosabban."

jand.info/2010/02/az-elveszett-boldogsag-nyomaban/

A "szakértők" kineveltettek egy generációt a szülőkkel a tanácsaikat illő volt megfogadni.
Most meg ....jééééé ez nem volt jó ötlet"
Ennyit az emberi természet és lélek ismeretéről.
Tisztelt Szerző....bármi legyen is a titulusa.

dr. mesterséges színezék 2018.06.10. 17:05:02

@csakférfi: 'A "szakértők" kineveltettek egy generációt a szülőkkel a tanácsaikat illő volt megfogadni.'

Nem vagyunk az a tipikus egyetértő páros, de itt nagyon.

Ha volna időgépem, erősen vonzana a gondolat, hogy még időben eltörjem a kezeit annak a kiadónak, aki aláírta az első "Hogyan neveljünk gyereket könyvből, a realitásokat és a saját igényeinket félretéve?" témájú könyv megjelentetéséről szóló szerződést.
Persze, nem egy Hitler-kategória, ezért volna csak munkaképtelenítés , nem likvidálás a közbelépés eszköze.

csakférfi 2018.06.10. 17:44:40

@dr. mesterséges színezék:
"Ez a két példa segíthet megérteni azt a kulturális összeomlást, amelynek Sorenson később szemtanúja volt egy Andamán-szigeteki törzsnél. A civilizáció nem indított ellenük vadászatot, mint az oly sok helyen megtörtént, de az érzékenységükből adódóan, a puszta kapcsolatba kerülés is elég volt a katasztrófához. Korábban számukra elképzelhetetlen dolgokat tapasztaltak meg az idegenek által: önzést, ellenségeskedést, hazugságot, dühöt. Olyan feszültségeket vettek át, amelyek hatására a korábban működő „kollektív tudat” megbomlott. Hirtelen mindenki álmatlanná vált, éjszakánként is idegesen járkáltak, egyre fokozódtak a veszekedések és verekedések is kezdődtek. És mikor egy hét után a nagy vihar elült, a korábban összhangban élő szomszédok már haragosok maradtak."

Link a fentebbi kommentemben.

"Nem vagyunk egyetértö pàros"
Miert is?
Mert ezt tanultuk...
:)

a távoli rokon 2018.06.11. 07:59:20

Multitasking. Egy bizonyos bonyolultsági szint felett - jó/átlagos képességű egyedet alapul véve -NEM lehet egyszerre több tevékenységet végezni száz százalékos minőségben. Pont. Nem tudsz egy összetettebb szerződést hiba nélkül megírni, ha közben csetelsz. Lehet hogy úgy tűnik nagyon ügyes vagy és csuklóból összerántod 1 óra alatt, ráadásul jól elszórakozol közben, de amikor az ügyvédek szétszedik nagy bazmegolás lesz.:)
(A munkám nagy része abból áll, hogy a többnyire megosztott figyelemmel készült fércmunkákat kijavítgassam, vagy az alapoktól kezdve újra tervezzem, felépítsem. )

igazi hős 2018.06.11. 08:42:54

"könnyedén nyomkodják a telefonjukat, miközben személyesen beszélgetnek egy barátjukkal, s mindkettőre figyelnek" Nem, igazából egyikre sem figyelnek, mert nem fontos. Ez egyáltalán nem újdonság, százéves viccek vannak, csak nem telefonnal, hanem újsággal. Miért gondoljuk, hogy a gyerekeink "annyira mások" mint mi? Más a technikai környezet, de ettől még pont olyanok. Csak azért mondjjuk másnak, mert a saját hibáinkat nem szeretjük visszalátni bennük.

csakférfi 2018.06.11. 09:34:21

@igazi hős:
Az hogy pl.-ul valaki egyszerre két dolgot csinàl ,életveszélyes.
Ez nem hiba hanem hülyeség.
Ne keverd a kettöt.
A hiba az amikor egy fontos dolgot ....egy.....csinàlok......mindent mellözve...és nem úgy sikerül ahogy szerettem volna.
Neki futok mégegyszer és javìtom.
Vagy màs szemszögböl vizsgàlom.
Nem mentegetözöm,hanem belàtom.
Ha azonban felszines vagy......akkor megmagyaràzod.
A gyerekeimnél tapasztalom.
A problémàkat nem megoldani igyekeznek.
Azonnal kompenzàlnak...kütyü,vicc,cset,stb.
Ahelyett hogy a probléma okozta sressz alòl ,megoldva rosszkedvüen,kikerüljönek.
Azzal hogy elmenekülsz egy adott probléma elöl,nem lesz megoldva.
Aki ezt terjeszti .....az hülye.
Az "élvezet" nem lehet fontosabb a megoldàst követö nyugalomnàl.
Példa
Vadàsznak egy mammutra az ösemberek. Csoportban. Közben azt beszélgetik....milyen jò volt az este a tàbortüznél lerészegedni.
Ez öngyilkos akciò.
Nem erre "tanított" az élet évmilliòk alatt.
Csak az amcsi filmeken lehetséges ez.
:)

bontottcsirke 2018.06.11. 10:39:08

Én kétfelé osztanám ezt a generációt mivel oktatom őket; az egyik egy teljesen tudatos, professzionális létre törekszik. Hülyeség, hogy nem tud elmélyülni dolgokban. Elmélyül, megfigyel, kihasznál, jól (!) kihasznál lehetőségeket és magasra jut.

A másik egy suttyó szar lesz. Füvet árul lepukkant kocsiból, délben kel kicsit online játékozik, üvölteti a zenét, szar, igénytelen tetoválásokat aggat magára, öltözködése egy gyökér igényességére vall.

Nem baj nyugger nem lesz belőlük legalább a kínai designer drog majd megteszi hatását.

csakférfi 2018.06.11. 11:04:04

@bontottcsirke:
Ez így "két véglet".
A közös bennük a magàny.
A tàrsas kapcsolatok összeomlàsa.
Aki "magasra jut" attòl retteg .....elveszti.
Aki nem ....attòl így is marad.Nem viszi "semmire".
A bizalom hiànya....valamint a tàrs érdekei fontosabbak az enyémnél néha....!
Azaz az "örömelv" elvetése idönként.
A "szenvedés" a természetes élet velejàròja.....ennek kifejezett kerülése.
Bizonyított....enyhe rosszkedv kell a hatékony tanulàshoz.
Ezt nem vàllaljàk be . Inkàbb hozzàkötnek egy öròmteli cselekvést.
Azaz ketté osztjàk a figyelmüket.
Szétesnek....szélsöséges esetben.

csakférfi 2018.06.11. 11:06:31

@önfeledt szurikátázás:
Valòban?
Ilyenek-olyanok?
Ja.....a lopàs a màsik kihasznàlàsa sajàt céljaimra gàtlàstalanul.....fogadjuk el.
Szép új vilàg.
:)

pina noir 2018.06.11. 11:08:30

@bontottcsirke: Az, hogy valaki jól kihasznál lehetőségeket, ügyes, nagy információmennyiséget lát át horizontálisan és használ ,még nem jelenti feltétlenül az, hogy elmélyülne bármiben is.
Unokaöcsém rendszeresen azzal dicsekszik, hogy úgy lett diplomás, hogy soha egyetlen könyvet nem olvasott el (szépirodalom). Jelenleg középvezető egy cégnél 29 évesen. Felületes kapcsolati háló, multitasking, klikkelgetés, csipegetés, sebesség..

csakférfi 2018.06.11. 11:22:39

@pina noir:
:)

"A Microsoft alapítójának nevével eladott szöveg így néz ki:
“Bill Gates 11 tanácsa középiskolásoknak
Érdemes elgondolkodni rajta…
1. Az élet igazságtalan, szokj hozzá!
2. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. A környezeted arra számít, hogy előbb te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad.
3. Nem fogsz százezer dollárt keresni egy évben rögtön az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes kocsival és mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod keresni a rávalót.
4. Ha azt hiszed, hogy a tanárod szigorú, csak várj, majd meglátod, milyen lesz a főnököd.
5. Sütödében vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli. A nagyszüleid ezt még lehetőségnek tekintették.
6. Ha elcsesztél valamit, az nem a szüleid vagy a környezeted hibája, tehát ne nyavalyogj rajta, hanem tanulj belőle!
7. Mielőtt megszülettél, a szüleid nem voltak olyan unalmasak, mint most. Az tette őket azzá, hogy fizetik a számláidat, mossák a ruháidat és hallgatják, hogy te milyen menőnek érzed magad. Tehát mielőtt a természetet akarnád megmenteni az azt szennyező szüleidtől, próbáld meg tisztán tartani a saját szobádat!
8. Az iskolában lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és talán még megbukni sem lehet, mert újra és újra próbálkozhatsz. Ez a leghalványabb kapcsolatban sincs a valóságos világgal.
9. Az életben nincsenek tanévek és nem kapsz nyári szünetet sem. Mi több, nagyon kevés munkáltató segít neked megtalálni önmagadat. Ezt a szabadidődben kell megtenned.
10. A tévé nem az igazi életet mutatja. Valójában az emberek nem kávézóban ülnek, hanem dolgoznak.
11. Legyél kedves azokkal, akik szemetek. Jó esély van rá, hogy egyszer még dolgozni fogsz valamelyiknél.”

közhelyektől hemzsegő 11 pont szerzője egy Charles J. Sykes nevű oktatási szakértő, aki több cikket és könyvet írt az amerikai diákság helyzetéről.

No comment.
:)

bontottcsirke 2018.06.11. 11:24:42

@pina noir: megváltozott az információ feldolgozásának és értékelésének módszere. Ma már én sem olvasnék, ha nem az életem múlna rajta. Minek? Műveltséggel nem mész semmire, specializálódni nem tudsz, mert annyira el kéne mélyülni, amennyire lehetetlenség. Én inkább azoktól aggodalmaskodom, akik ilyentájt kelnek, rápipannak az első füves cigire és a névjegyzéket túrják, hogy kit húzzanak le. Mert az öreg bányászok is faszkalapok voltak, de ezek minősíthetetlen élősködők lesznek. Ezektől még szopni fogunk.

csakférfi 2018.06.11. 11:39:19

@önfeledt szurikátázás:
Tegnap szedtem a meggyet. A feségem benn a konyhàban elökészült az befözésnek.
Jobbfelöl tàvoli hangokat hozott a szél....egy pap énekelt,szabadtéri szentmisén.
Balfelöl a kisebb gyerekem épp "ordítòs torokhangu rockot " hallgatott bletooth-os hangszòròn. Arra gondoltam....."de jò hogy emberek vilàggà ordítjàk a bànatukat"
Miközben én zabàlom az 500 ft.-os meggyet...meg az 1000 ft-os màlnàt a kertünkböl.
:)

n80qd 2018.06.11. 11:40:14

Ahh, az egyes pont.
Ezzel meg mi a baj?
Miért nem jó, ha egyben meg tudod nézni a kedvenc sorozatodat, akkor amikor akarod, és nem szakítja meg reklám? Vagy miért nem jó, ha össze tudod hasonlítani az árakat, termékeket a neten, és azt veszed meg amit szeretnél? Esetleg még ingyen ki is szállítják? Megspórolsz egy csomó pénzt és időt?

csakférfi 2018.06.11. 11:49:28

@n80qd:
"Megspórolsz egy csomó pénzt és időt?"

Hogy a faszbukon elküldhesd az anyjàba a baràtodat,mert nem egyezik a véleményetek.
:)

n80qd 2018.06.11. 11:58:18

@csakférfi: Tudod, ha eddig még nem jöttél volna rá, de a f@szbuk egy tök jó marketing felület. Amibe nem fér bele a barátom elküldése, valamint ilyesmik... :D Egyébként sem csinálnám, ha valakivel bajom lenne azt irl rendezzük. :D És csak ránk tartozik, másra nem. ;)

csakférfi 2018.06.11. 12:01:42

@n80qd:
Merketing?
Ahol a gondolat......csak a pénzed kell.
A hír......vedd ezt mert akkor leszel menö.
Enélkül élhetetlen az élet.
:)

csakférfi 2018.06.11. 12:26:46

@önfeledt szurikátázás:
A gyerekem a teraszt mosta fel.
A pap meg az emberek agyàt.
:)

csakférfi 2018.06.11. 12:35:07

Offolok.
Jò étvàgyat mindenkinek!

n80qd 2018.06.11. 12:54:59

@csakférfi: Funkció alapján szoktam választani, ha valamire szükségem van. Nem gondolom, hogy valamitől, amit megveszek menőbb leszek.

Köszi, viszont! ;)

pina noir 2018.06.11. 14:03:13

@bontottcsirke: Minek? Műveltséggel nem mész semmire.." Hát épp erről beszélek. Mindenből azt kicsipegetni, amivel "mész valamire"..(Egyébként valaha bárki is azért olvasott regényt, mert közvetlenül ment vele valamire? )
Sebesség van, idő nincs, mindenből csak annyit elsajátítani, ami az adott akadály megugrásához kell. Persze azért időnként kibuknak az alapvető műveltségi hiányosságok ,és ilyenkor azért kínos pillanatok következnek. ( És itt nemcsak a humán műveltségre kell gondolni.Az egyetemek , főiskolák évről-évre küldik a vészjelzéseket, hogy egyre hiányosabbak a gólyák alapvető természettudományos ismeretei..)
Említett fiatal rokonom pl. nem volt tisztában a napelemek működésének alapvető fizikájával,holott pl. a cégük ezen a területen is dolgozik, bár nem közvetlenül a napelem panelekkel, hanem valamiféle mozgatóegységekkel, ha jól tudom. Ennek kapcsán is került szóba a dolog. Azt persze nyilván tudta, hogy fény hatására elektromos energia termelődik bennük, de a pontos fizikai okot nem ismerte. Gimnázium, és 4-5 év műszaki főiskola után.

funivia 2018.06.11. 15:12:51

Lehet ezt a kérdést hámozni, szeletelni, tupírozni, és mindenben lesz egy kis igazság is többnyire. A vendég bloggernek is van az eszmefuttatásában valami, de az én véleményem szerint nem az igazi.
Az Y generáció talán az első olyan generáció, akiknek megadatott a lehetőség, hogy örökre gyerekek maradjanak. És ők élnek is vele, jobban, mint az előző generációk tagjai.

A végtelenségig járhatnak iskolába... - ha olyan kedvük van.
A végtelenségig gondoskodnak róluk a szüleik - ha megtehetik, meg is teszik saját kárukra is.
Semmit nem kell tutira tudni, és felelősséget vállalni, hogy az a tudás az minden próbát kiáll - mindig újra és újra meg lehet kérdezni a felmerülő problémák megoldását, az idősebb kollégáktól, az internettől, a youtube videóktól, a külsős tanácsadóktól, stb. - és aki a tanácsot adta az a felelős minden elrontott dolgáért, nem ő.
Nem kell kontrollálni az érzelmeiket, lehet sírni, nyafogni, elégedetlenkedni, másokat alázni - akár névtelenül a közösségi médiákban.
Nem kell megfelelni a környezetnek, szót fogadni az idősebbeknek - hogyisne, ő a fiatal, a trendi, őt senki ne húzza, nyúzza le, miközben ő az érdekeinek megfelelően húzhat, nyúzhat másokat.
A rivalizálásnál minden megengedett, nem probléma csalni - csak nem lesz lúzer, aki fair playt játszik?
És még lehetne folytatni a jellemző, gyerekes attitűdöket...

Az előző generációkat jobban rászorították a szüleik, és a társadalmi körülmények a felnőtté válásra.

Visceroid 2018.06.11. 15:26:20

Imádom az ilyen posztokat. Ezek természetesen nem az adott generációról szólnak, hanem Neked kedves olvasó. Olyan emberekről fantáziál a szerző, akiknek szép élete volt itt Magyarországon és mégis boldogtalanok, révedeznek az aranykalitkában, hogy jaj de rossz nekik, de neked, kedves olvasó mindenért meg kellett küzdened, hogy egye a fene a jó dolgukat. Viszont láthatod, van aki mindent megkap, ezért legyél mérges, és ezzel egy időben töltsön el a jó érzés, hogy te legalább megdolgoztál a dolgaidért, és te több és jobb vagy náluk, hiába van több pénzük (meg "diplomájuk", mert az mostanában fontos). Tehát kedves olvasó, remélem az ilyen jellegű posztok átsegítenek még egy napon, legbelül azért jobban érzed magad, mint hétköznapi hős, aki erkölcsi győzelmet aratott a csúnya bulizósfiatalok felett!

Kicknick 2018.06.11. 16:19:51

" Általános trend és szülői attitűd volt a '80-as és '90-es években a gyerekek maximális ellátása, kiszolgálása. Vagy még a maximálisnál is több, mert a szülők minden figyelmet és minden tárgyat is meg akartak adni a gyerekeiknek, amikben ők annak idején hiányt szenvedtek. Kicsit túltolták. Túl sokat mondták a gyerekeknek, hogy különlegesek. Túl sokat mondták nekik, hogy bármi lehet belőlük."

Na bakker, akkor én vagy a holdon nőttem fel, vagy vidéken nem voltak trendik a szülők.

csakférfi 2018.06.11. 20:33:32

@Visceroid:
"Tehát kedves olvasó, remélem az ilyen jellegű posztok átsegítenek még egy napon, legbelül azért jobban érzed magad, mint hétköznapi hős, aki erkölcsi győzelmet aratott a csúnya bulizósfiatalok felett!"

A cinizmus a rossz érzeted kinyilatkoztatàsa.
Az "önirònia" egy fokkal jobb az önbecsülésed fényezéséhez.
Ha màr emberismeretnél vagy uram bocsà' lelki ismeretnél tartunk.
A"y" generàciò illúziòkban él.
A valòsàgtòl elrugaszkodott tevékenységnek szenteli az idejét.
Nem újkeletü.
A probléma az àltalànossà vàlàssal van.
Ahol néhàny kivétel a normàlis.

"A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe-álló nem lesz fényes, a magát-hirdető nem lesz híres, a magát-dicsérő nem lesz dicső, a magát-kínáló nem lesz vezető. Ezek az út-on: rohadék, hulladék, utálkozva elkerülik, az út-on járó rá se lép."

Lao Ce

Immàr többezer éve.
:)

Jankove 2018.06.11. 21:48:23

A korábbi topikban már kielemeztük, hogy multitasking nem létezik, de úgylászik a kedves posztoló nem biztosított elég processzoridőt a vélemények elolvasására, inkább egy párhuzamosan futtatott taszkkal foglalkozott, hasonló felületességgel. A multitaszkingra az ember ugyanúgy nem képes, ahogyan a számítógépek sem (1 cpus rendszernél) Ahogyan a gép, úgy az ember is megosztja a figyelmét a feladatok között. Amíg a gépnek sikerül, látszólag egyszerre működtetni mindent, addig az ember minél több dologgal foglalkozik, annál több dolgot basz el.
Kedves posztoló, nem multitaszkolni kell, hanem szervezni kell tudni az életet, és az időt. A kettő között óriási különbség van.

blasiusii 2018.06.12. 08:52:58

hogy ezt a cikket már hányszor olvastam.... csak épp más szó sorrendben. Rettenetesen elcsépelt téma