A B1 blog kult rovata



A Szeged környéki vizek neve régi történeteket rejt

2019. szeptember 23. - kkerenyi

A Diliér például egészen normális, mégsem véletlenül hívják így

006_a_varos_vizrajza_clip_image002_0002.jpg

Ha Szeged, és víz, akkor mindenkinek a Tisza jut azonnal az eszébe, esetleg a Maty-éri víztározó. De érdemes kicsit alaposabban körülnézni, mert a város környékén van még néhány tó, patak és egyéb vízfelület, amelyeket már csak a nevük miatt is kár lenne kihagynia annak, aki arra jár.

A Makó és Szeged közötti bogárzói tanyavilág sokak számára ismert, különösen a bogárzói templom miatt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a “bogárzó” eredetileg olyan vizet jelentett, ahová a pásztorok behatjtották az állataikat, és a lábukon lévő kisebb sérüléseket ellepő paraziták a vízben kiáztak és megfulladtak. Ma már persze vannak ennél hatékonyabb megoldások is az élősdik irtására, de a terület neve a mai napig őrzi a hagyományos módszer emlékét. 

A Búvár-tó egy mesterségesen létrehozott vízfelület, bár valószínű, hogy egy kisebb, természetes képződményt bővítettek, építettek nagyobb állóvízzé. Nevének eredete homályba vész, de a legvalószínűbb elmélet, hogy költöző vízimadarakról kapta a nevét. A búvárfélék az északi féltekén honos madarak, amik telente délebbre húzódnak, és gyakran fészkelnek nálunk a hidegebb évszakokban. Táplálékukat a víz alá bukva szerzik meg, innen a nevük - és a tó neve is, ahol ezek a madarak előszeretettel “búvárkodnak”. 

800px-szeged_buvar-to_2010-12-12.JPG

A nem túl elegáns hangzású Döglöttpart  egy keskeny folyású patak zsákutcájában megrekedt, poshadtabb vízéről kapta a nevét. Az udvariasabb elnevezése az ilyen területeknek az, hogy holtág. De az olyan úriasan finomkodó, nem? Erről legalább mindenki tudja, mire számíthat egy melegebb nyári napon. 

A Diliér is egy kisebb vízfolyás neve. A hangzása ellenére egy teljesen normális patakocskáról van szó. A terület tulajdonosa után kapta a nevét, akit  - pechjére vagy szerencséjére - Dili Balázsnak hívtak. 

A szegedi ferences templom mellett található a Csöpörke-tó. A névből már lehet következtetni, hogy nem egy hatalmas vízfelületről van szó, hanem egy apró tavacskáról, aminek a vize az aszályosabb időszakokban csak úgy “csöpörkél”. A tóhoz egy legenda is tartozik: a mellette levő templom oltárképe csaknem száz évig hevert a tó medrében elrejtve. 1552-ben rejtették oda a ferences szerzetesek, mikor a törökök elől menekültek. Ők nem tértek vissza többé, így a kép létezéséről talán sosem szerez senki tudomást, ha egy arra járó török katona 1640-ben nem éppen ott akarta volna a lovát megitatni. A ló rálépett a víz alatt a festményre, amin a hagyomány szerint a szakavatott megfigyelő a mai napig felfedezheti a patanyomot.  Aki nem hiszi, járjon utána, csak vigyázzon, mire lép közben! 

A bejegyzés trackback címe:

https://szubkult.blog.hu/api/trackback/id/tr815157932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.